A szerzetesi habitus
A szerzetes ruhája a monasztikus habitus. A monostorban, és a monostoron kívül is ezt hordja. Új nevével együtt megkapja öltözékét, a habitust. Ez emlékezteti a szavakra, hogy új emberként jár Krisztus nyomában, arra törekedve, hogy hátat fordítson a régi ember bűneinek. Ruhája tanúsítja saját maga, és mindazok számára, akik a monostorba jönnek, és kapcsolatba lépnek vele, hogy a szerzetes Istennek szentelt személy.
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett”
(Efezusiaknak írt levél 4,22–24)
A monostori habitus olcsó, mint a szegények ruhája, a közösség minden szerzeteséé egészen egyforma. Ezzel lemondunk az eleganciáról, hátat fordítunk minden csábításnak. A szerzetesek egészen rövidre nyírt hajat viselnek. Szent Benedek óta a beöltözés és a fogadalom liturgikus rítussá vált.
A szerzetesi habituson egy tunikát, egy skapulárét és egy övet értünk. Ez a liturgián az örökfogadalmas testvérek esetében egy köpennyel, novíciusok és ideiglenes fogadalmasok esetében egy palásttal egészül ki. Bencéseknél fekete színű, az új monostor →Cîteaux szerzeteseinek habitusa az egyszerűség szellemében natúr gyapjúból vagy vászonból készült, ahogy a piacon találták, s ezeket nem színezték. Jelenleg fehér pamut tunika fölött – máriás szimbólum – a novíciusok fehér, a fogadalmasok fekete skapulárét hordanak. Ez a kapucnis skapuláré eredetileg csak egyszerű kötény volt. Ez Szűz Mária védelmének egy másik jele a hagyomány szerint. Egy, a novíciusoknak pamutból, szerzeteseknek bőrből készült öv teszi teljessé az öltözéket. Még ha felcsigázza is a látogatók érdeklődését, a bőrcsomóknak csak az öv méretre igazításában van szerepe.
Végül a szerzetesek szandálban járnak, mint Izrael népe a Vörös-tengeren való átkeléskor, vagy Jézus tanítványai, akik az Örömhírt hirdették a népnek. Télen véd a kapucni, és ezt egyes körmeneteken fejükre húzzák. S hogy miért van a szerzetesek köpenyének oly hosszú ujja? Isten a tudója… Kétségtelenül megakadályozza, hogy dolgozzanak, amikor itt az imádság ideje; sőt, azt is, hogy galléron ragadják egymást, ha kísértésük támad veszekedni!
„Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában.
(Jelenések könyve 7, 13 – 15)
A testvérek köpenyt, vagy palástot viselnek a szentmisén és a zsolozsmán, a személyes ima alatt, vagy a káptalanon, ahol a közösség Szent Benedek Reguláját hallgatja (egykoron még a refektóriumban is viselték, ahol csöndben, felolvasás közben ettek). Munka közben a testvérek foglalkozásuknak megfelelő, kereskedelemben vásárolt ruhát hordanak.
Az üldöztetések idején – magától értetődően – a szerzetesek öltözéke olyan volt, mint mindenki másé. Ugyanez igaz ma azokban az országokban, ahol a szerzetesi élet és kereszténység veszélyeztetve van.