Nový Dvůr

Isten még a bársonyos forradalom előtt felébresztette a trappista monasztikus élet vágyát néhány cseh, és szlovák keresztény szívében. A trappista életet Thomas Merton, 1968-ban Rómában fordított és kiadott, majd a kommunista rezsim által elnyomott országba illegálisan eljuttatott Hétlépcsős hegy című könyvéből ismerték meg.

1991 augusztusában egy cseh papokból és fiatalokból álló csoport több nyugat-európai trappista monostort meglátogatott, köztük Sept-Fons-t is. Azzal a kéréssel érkeztek, hogy alapítsanak monostort a Cseh Köztársaságban is, és készítsék fel a hozzájuk érkező fiatalokat a monasztikus életre. Ezt a kérést az Apát atya és a novícius Magiszter atya elfogadta.

Ami elképzelhetetlennek tűnt, most valósággá vált. Több cseh fiatal is érkezett. Az első négy fiatal 1998-ban ünnepélyes örökfogadalmat tett. A többiek ekkor még képzési idejüket töltötték. Sept-Fons így gondolhatott alapításra ebben az országban, ahol még nem volt trappista monostor. A testvérek az ország dél-nyugati részén fekvő Plzeň-i egyházmegyét választották, a Szudéták egyik régiójában. Ez a hely még mindig annak az emberi tragédiának nyomait viseli, hogy a második világháború után kiűzték innen a német lakosságot.

1999. január végén a testvérek rátaláltak egy XVIII. századi hatalmas, nagyon elhanyagolt gazdaságra: ez volt Nový Dvůr (Új Udvar). Egy teljes évnyi ügyintézés kellett, mire birtokunkba vehettük a környező földekkel együtt. Egy zord éghajlatú magas fennsík tetején van ez az elszigetelt, csodálatos hely: háromnegyed órára Plzeň-től és jó egy órányira Prágától. A majorságot Kilián Ignác Dientzenhofer (1689–1751) barokk építész, építette a Teplá-i premontrei apátságnak. A kommunista rezsim a monostorokat felszámolta, így hagyták el az épületet 1950-ben. Eredetileg egy előkelő lakóházból és annak három szárnyépületéből állt. Egy négyszögletes udvart (kvadrumot) zárt körül középen egy kúttal.

Egy apátság építése a ciszterci hagyományok újragondolása a kortárs sajátságok figyelembevételével. Egy minimalista építész, a londoni John Pawson, vállalta el, hogy a ciszterci egyszerűségnek megfelelő stílusban tervezi meg a monasztikus élethez szükséges létesítményeket. A tervek szerint felújították a régi barokk épületeket is. Mindezt a Jan Soukup tervezőirodával együttműködve kivitelezték. A munkálatok felügyeletével a Bolid-M s.r.o. (Kft-t) bízták meg.

Néhányan testvér a Sept-Fons-i apátságból folyamatosan váltotta egymást, hogy szerzetesi életüket az egyházmegye által nekik átadott Nečtiny plébánián éljék, és a munkálatokat felügyeljék. Már az első napokban egy Szűzanya szobrot állítottak az építkezés helyszínére, hogy az ő oltalmába helyezzék így is az építkezés folyamatát.

2001. június 11-én Dom Patrick Sept-Fons apátja helyezte el a templom alapkövét, számos barát, pap és szerzetes részvételével. Jelen volt a nuncius úr, František Radkovský püspök úr, a Plzeň-i egyházmegye püspöke, Philippe Barbarin püspök atya, Moulins püspöke.

2002. augusztus 20. Szent Bernát atyánk ünnepén volt monostor alapítása. A szerzetesek elhagyták Nečtiny-i házat, hogy beköltözzenek új helyükre. Zsoltárokéneke közben a feszület és a Szűzanya szobra után (amely most az apátsági templomban áll), a körmenet az erdőn keresztül jött föl. A püspök atya mutatta be a szentmisét. Az alapítás olvasmányai után Sept-Fons apátja megáldotta az alapító tagokat. Az alapítás napján csak az ideiglenes kápolna és szkriptórium volt igazán kész. A munkások épp hogy elhagyták a refektóriumot, a konyhát és a hálót magába foglaló déli szárnyat és a nyugati szárnyrészt. Egy idős szakácsnő, a refektórium végében – melyet egy francia monostor ajándékba kapott asztalaival rendeztek be – tudta elkészíteni az ebédet. Felolvasták a Regulát a kerengő egyik fordulójában, és az alapító testvérekkel együtt érkező Sept-Fons-i szerzetesek segítségével berendezték a dormitóriumot, ami kész is lett, mire leszállt az éj.

Az első években az anyaház megadta mindazt a támogatást a fiatal közösségnek, amire annak szüksége volt. Dom Patrick, Sept-Fons apátja eljött a beöltözésekre és fogadalomtételekre, és kiigazította, korrigálta a dolgokat, amiket kellett. Nicolas atya, a novíciusmagiszter, aki mindegyik alapító tagot képezte, évente két-, három alkalommal eljött 48 órára, tanáccsal látta el a fiatal közösség fiatal novíciusmesterét, és fiatal tanítványait, emlékeztetve őket a monasztikus élet alapjaira.

2003 Húsvétján egy betonhajóban miséztünk. Nem a vigíliáéról van szó! … nem volt akkor még villany bevezetve! 2004. szeptember 2-ának előestéjén minden kész volt. Az utolsó napokon nagyon sokat esett, de a Gondviselésben bízó barátaink megígérték nekünk, hogy nem fog esni az ünnepen. Igazuk volt. A templomszenteléskor örökre szólóan szentelnek meg egy templomot, mely mindenekelőtt az imádság háza, ezzel a lehető legérthetőbbé teszik az imádságot is. A templom nem csak azért imádság háza, mert ide jönnek imádkozni, hanem éppen amiatt, hogy örökre meg van szentelve. S itt jobban meghallgatásra találunk, mert szent ez a ház; mert Jelenlét lakik benne; mert az imából és különösen ünnepélyes rítusokból álló megszentelés igazi, állandó konkrét imává teszi. Domus orationis, ez nem csak a ház, ahol imádkoznak: ez a ház, melynek minden köve imádkozik, ez az imádkozó ház, az ima-ház.

Három-, négy ezren vettek részt a szertartáson, legtöbben szabadtéren kint követték a liturgiát, amit óriás képernyőkre vetítettünk. Közöttük voltak ciszterci- trappista apátok, és apátnők, szerzetesek, papok és püspökök. Radkovský püspök atya volt a főcelebráns. Jelen volt a nuncius úr, Vlk bíboros atya, aki ekkor még a prágai érsek volt, és Barbarin püspök atya, a lyoni érsek, akit pár hónappal később bíborossá neveztek ki, és végig hűséges maradt hozzánk. A szertartást követő napokon, Sept-Fons és Nový Dvůr szerzetesei prédikáltak néhányszor.

A noviciátus szintén megnyílt 2004-ben. Számos fiatal jön hivatásmegkülönböztetésre. Csak néhányan döntenek úgy, hogy belépnek a monostorba, de ez a közösségben eltöltött időszak mindenkit hozzásegít, hogy megerősödjék hitében, és megszilárduljon imaélete, s hozzájárul hogy olyan jövőt készítsen magának, ahol Isten valóban jelen van.

2007. szeptember 14-én František Radkovský egyházmegyénk püspöke mutatta be a szentmisét. Sept-Fons apátja felolvasta a perjelségi rangra emelés okiratát. A felolvasás után az örök-, és ideiglenes fogadalmas testvérek a szentélyben egyenként állhatatosságot (helyben maradást) fogadtak. Ezzel a fogadalommal megígérték, hogy mindhalálig a közösségben maradnak, ott maradnak, ahová Isten hívta meg őket, hogy monasztikus szerzetesi életet éljenek. A perjelválasztás ezután zajlott a templomban. Az eskütétellel együtt a választás rituáléja természetfölötti jelentőséget nyert. A választás után az apát atya átadta az új pecsétet és a kulcsokat a megválasztott perjelnek, akinek a testvérek engedelmességet ígértek. Másnap, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén Sept-Fons-i és a Nový Dvůr-i apátság magisztere egy koronát helyezett a rendház keringőjén lévő Szűzanya szoborra.

2009. június 23-án volt a vendégház megáldása. Ez egy olyan régi istállóból építettünk ki, amelynek első emeletén szénát tároltak a hangárban.

2011. december 8. A szerzeteseken kívül senki sem volt tanúja annak az ünnepélyes eseménynek, amikor a kilenc évvel, és néhány hónappal korábban alapított Nový Dvůr apátsági rangra emelkedett. Aki az alapítás idején is elöljáró, később perjel lett, őt választották meg testvérei. Vesperás közben Dom Samuel felajánlotta saját szolgálatát, az új apátságot és a noviciátust a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szívének. Mindnyájan, a novíciusok és a jelöltek is aláírták az oltáron az erről tanúskodó dokumentumot. Az iniciáléval díszített pergamentekercset két napra rá egy bronz csőbe rakták és az apátsági templom harangtornyának aranyozott keresztjébe helyezték.

2011. december 12-én, a Guadalupei Szűzanya emléknapján Dom Samuel apáti beiktatása, amikor megkapta az apátot megillető jelvényeket, a Regulát, a gyűrűt, a pásztorbotot, és a mitrát (püspöksüveg).

Visszatért a hétköznapok ritmusa. A szerzetes számára ez mindenekelőtt egy komoly imaéletet jelent, amely Istennel való mély barátsághoz vezet, és a világot Hozzá vonzza.