Sept-Fons-i Apátság

A Sept-Fons-i Apátságot 1132-ben, még szent Bernát életében alapította a Fontenay apátság Bourbonnais-ban. Századokon át tartó buzgóság után a közösség hanyatlásnak indult, majd 1656-ban Dom Eustache de Beaufort apát hajtott végre reformokat. Benoît Joseph Labre (Labre szent Benedek) (1748–1783) itt öltözött be, de nem tudott megmaradni a monostorban, és koldus zarándokként Rómában halt meg a Santa Maria ai Monti templom lépcsőin. A francia forradalom 1791-ben elűzte a szerzeteseket. Közülük többen a Rochefort pontonhídján vallották meg hitüket, ahogy boldog Paul és Élie is.

Miután a szerzetesek 1840-ben visszatértek Sept-Fons-ba, két történelmüket meghatározó apátjuk volt. Dom Sébastien Wyart 1892-ben újra egyesítette a trappista reformokat fölvett ciszterek nagy részét és a Reformált Ciszterek Rendjének (később: Szigorú Obszervanciájú Ciszterci Rend) első generális apátja lett. Utódja: Dom Jean-Baptiste Chautard a „L’âme de tout apostolat” (Minden apostolság lelke) szerzője közösségének belső élet lendítette föl. Ő öltöztette be Jérôme Kiefer atyát (1907–1985).

1980-ban Dom Patrick Olive-ot választották Sept-Fons apátjává. Nicolas atyát ő nevezte ki novícius magiszternek. Jérôme atya tanítása és példája erősen meghatározta a közösséget. Sept-Fons-ba számos testvér érkezett hivatását követve, így vált lehetővé 2002-ben a Nový Dvůri alapítás.