Monasztikus hivatás és képzés a szerzetesi életre
Isten hívása általában tapintatos, csendes és diszkrét, s mindenkinek megengedi, hogy szabadon válaszolhasson rá. Bizony nem könnyű fölismerni és bátorítani azoknak a hivatását, akik megfordulnak a monostorban. Tapintatot, tartózkodást és éleslátást követel ez tőlünk. Hiszen egy hivatásra válaszolni mindig felelősséggel jár. De Isten megígéri meghívottainak, hogy támogatni, kísérni fogja őket, és hűségük által áldást nyer a „föld minden népe”.
„Az Úr így szólt Ábrámhoz: «Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged […] Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”
(Teremtés könyve 12,1–3)
A hivatás megkülönböztetése, fölismerése az alapképzés egyik célja. A monasztikus élet első évei a sziklára építés ideje. A szerzetesnek meg kell tanulnia Isten léptei nyomán haladni, egyre érzékenyebben, kitisztultabban tudatosodik benne, hogy szolgálata tökéletlen. Saját magában addig mit sem sejtett gazdagságokat fedez fel, és megtapasztalja, hogy azok a hiányosságok és a gyengeségek, melyeket Isten ráhagy, szívében nem gördítenek akadályt az Úr Jézus útjába.
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva”
(Máté evangéliuma 7,24–25)
Amikor egy fiatalember a monostor portáján jelentkezik és kifejezi, hogy szerzetes szeretne lenni; részt vesz a közösségi életben. Néhány ilyen alkalom után kérheti, hogy „érdeklődővé” váljék, majd több hónap közösségben eltöltött idő után – nagyjából egy évre –, néha hosszabb időre jelölt lesz. A jelöltség végén, ha ezt kéri, és hivatása is hitelesnek tűnik, beöltöztetik: megkapja a novíciusok habitusát. Ezt követő két évben a novíciust bevezetik a szerzetesi élet gyakorlatába, megismeri annak emberi és lelki aspektusát. Ekkor három évre leteheti első fogadalmait: állhatatosságot, szerzetesi életalakítást és engedelmességet fogad. A szerzetesi életalakításba, a „conversio morum” csodálatos kifejezésben Szent Benedek ötvözi a szegénységi és tisztasági fogadalmat. Még így is lehetne fordítani: a szerzetes fogadalmat tesz, hogy a ciszterciek életmódja szerint a monostorban marad, békés, higgadt éberséggel, megtorpanás nélkül a szüntelen megtérést keresi, az Úr szolgálatára él. A fiatal fogadalmas e három év elteltével ünnepélyes örökfogadalmat tehet.
A monasztikus életet megfelelően megtanulni hosszabb időn keresztül, a monostorban élve, az apát tanításaira hallgatva lehet, segítséget nyújt még a novíciusmesterrel, vagy más tapasztalt szerzetessel való gyakori beszélgetés. A tanulás a szerzetesi Regula mindennapos megélésén, és a monasztikus hagyomány korunk igényei szerinti alkalmazásán alapul.
Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által. Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak,az igaz Királynak harcosa légy.”
(Szent Benedek Regulája, Prológus)
„Egy nap valaki ezt kérdezte Paisziosz atyát: «Mit tegyek érzéketlen lelkemmel, hisz nem féli az Istent?» S ő ezt mondta neki: «Menj, maradj egy istenfélő férfiú mellett, s ebben az együttlétben megtanít téged is az istenfélelemre»
(Sivatagi atyák mondásai Poimén abba)
Az 1098-as új Cîteaux-i monostoralapító atyáinak szellemében ezek a ciszterci élet sajátos jellemzői: egyszerűség, összeszedettség, csendes imaélet, s a testvéri közösség, hogy mindegyikük a másik segítségével válaszolhasson saját hivatására.
„Hűséges monasztikus életükkel és rejtett apostoli termékenységük révén a szerzetesek Isten népét és az egész emberiséget is szolgálják”
(a Ciszterci Rend Szigorú Obszervanciájának (trappisták) konstitúciói).
A testvérek a monostorban részesülnek a képzésben. Máshonnan érkező cseh, szlovák, lengyel vagy francia professzorok legfőképpen szentírástudományt, filozófiát, dogmatikát és aszketikát tanítanak. A cseh provinciában élő domonkosok az alapítás óta rész vesznek a képzés munkájában. Ez az intellektuális képzés a teológiai baccalaureatusi fokozat elnyeréséhez vezet. Néhány testvér teológiai vagy filozófiai licenciátust szerezhet.
A monasztikus hivatásban a szerzetes keresztségének ajándékait teszi teljessé, rá jellemző, egészen sajátos módon. Kifejezett apostoli tevékenység nélkül, rejtett életével, Krisztussal való szoros egységben a keresztségében kapott általános papságát gyakorolja. Akik a szolgálati papságra kaptak meghívást, azokat ünnepélyes örökfogadalmuk után néhány évvel pappá szentelik. Ez a második hivatás harmonikusan illeszkedik a monasztikus élet gyakorlatába, ami által mindnyájan törekszenek Krisztussal egyesülve elfoglalni helyüket az Egyházban.