Az imaórák liturgiája (zsolozsma)és a szentmise
Szent Benedek részletesen, egészen aprólékosan szabályozta a zsolozsmák menetét, s ezzel együtt meghatározta azt is, hogy milyen változtatásokat lehet alkalmazni. Az isteni liturgiát cseh nyelven énekeljük, néhanapján – főleg ünnepnapokon – régi, legtöbbször igen szép gregoriánokat is éneklünk, amely istendicséretünkhöz egyfajta időtlenséget is hozzátesz az adott pillanatban, kapcsolat ez a minket megelőző szerzetestestvérek sokaságával.
„Mihelyt meghallják az istentiszteletre hívó jelet, azonnal hagyjanak ott mindent, ami kezükben van és a legnagyobb gyorsasággal induljanak, de mégis nyugodtan, hogy a komolytalanságra ne adjanak okot. Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek”
(Szent Benedek Regulája 43. fejezet)
A szentmise valóban a szerzetes életének középpontja, hiszen a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Eucharisztiában maradt közöttünk. Nem csak jelen van köztünk, hanem felajánlja, hogy válaszoljunk is az ő szövetségére. A szerzetesek hiszik, hogy a szentmise, melyet minden nap bemutatnak, természetfölötti módon hatékony Isten dicsőségére és kortársaik üdvösségére, azaz minden ember boldogságára.
„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.”
(János evangélium 6,54–55)